Kicsi Patak

 

Zord hegyeknek bércei közt,

Fájdalomból fakadtam,

Verőfényes napsütésben,

Kis híján elapadtam.

 

Minek is tagadjam,

Isten küldött ide,

Hogy ki fény nélkül vándorol,

Legyen végre hite.

 

Mint csöndes kicsi patak,

Halkan csordogáltam,

S ha lányoknál megálltam,

Csodákat nem vártam.

 

Csak merítettek belőlem,

Jó mélyen,frissülni,

Ezért kellett oly gyakran,

Fájdalmam megszülni.

 

Viszem így hát tovább,

Fájdalmam megszülve,

S égig hatol imám,

Csobogásból csendűlve.

 

Csordogálok tovább,

Keserűen,s ridegen,

S ha belém kortyol egyszer,

Mit mondd egy idegen?

 

Keserű biz vized,

Könnyektől tán sós is,

Fel a fejjel cseremely,

Jöhet eztán jó is.

 

Nem bíztatlak tovább,

Hisz nem Te írod sorsod,

Kemény kő és sziklafal,

Az biz a Te gyolcsod.

 

Vigyázz kicsi patak,

Véges rohanásod,

Nagy,szennyezett folyó,

Végső állomásod.

 

Indulj gyönge patak,

Sebess rohanásod,

Magas kőfalak közt,

Nincsen maradásod.

 

Rohanok így tovább,

Szikláktól sebezve,

Minden búm,s bánatom,

Habjaim temetve.

 

Tiszta-e a folyó,

Mi befogad majd engem?

Tán Én fogom szennyezni,

S keserűség bennem.

 

Futok biz így hozzád,

Szeretetre várva,

S lenyugszom kebleden,

Ölelést találva.

 

Tova futok eztán,

Egyesülve véled,

S napjaidat tovább,

Csak is velem éled.

 

Mások mocskolnak be,

Nem Te tehetsz róla,

Törd át gátjaidat,

S jön a végső óra.

 

Készült:2007.01.26. 00:15

Kivitelező, és főszereplő

egy személyben Jantek Zsolt

 

 

Kicsi Patak 2.

 

Volt egy kicsi patak,

Tán hallottátok hírét,

Szerelem,s Szabadság,

Táplálta bús szívét.

 

Akadtak néhány,

Kik megjósolták végzetét,

S hogy folyója oly távol van,

Adta hiányérzetét.

 

Elérte a folyót,

Nagy volt ám sodrása,

S mögötte hanyatlott,

Lényének forrása.

 

Félénken,őszintén,

Simult hát kebélre,

Nem úgy mint akarta,

Boldogan kedvére.

 

Hiszen a folyónak,

Nagyobb is volt gondja,

Mint,hogy kicsinyke patakját,

Keblére fonja.

 

Elapadt a patak,

Nem volt mi táplálja,

S lett mire született,

Világnak árvája.

 

2007.03.05.

Jantek Zsolt

 

 

Ilyen az én formám

 

Bíztam én már nőben,

Nem egészen egyben,

Jártam én már sokkal,

De nem éppen jegyben.

 

Elszálltak az évek,

Repültem hát én is,

Ha nem is túl gyakran,

De évente mégis.

 

Csillogtak a szemek,

Bűvöltek az arcok,

S feledésbe merültek,

A régi vesztes harcok.

 

Vártam a végsőt,

De gyakran meg zsenge lelt,

Egy bájos kis tekintet

Talajba hengerelt.

 

Jantek Zsolt

2008

 

 

 

Magamba roskadva

 

Kénköves zivatar

Zúdult most nyakamba,

Állok vad viharban,

Magamra maradva.

 

Idegen hatalom

Elnyomja szavamat,

Hazugság pallossal

Szelik át nyakamat.

 

Állok nehéz időkben

Kétségbe nem esve,

Idegenek házaira

Vérkeresztet festve.

 

Kufároknak boltja, háza,

Össze kell hogy dőljön,

Hogy vérrel mocskolt földünkön

Újra virág nőjön.

 

De mikor jő oly idő,

Mely megváltja népemet,

Hol becsülettel, hűséggel

Áldoznám véremet?

 

Mert az emberek ajkáról

Nem fakad csak panasz,

Idén újra erőszakot

Szült nálunk a tavasz.

 

Jantek Zsolt

2007. március - május

 

Átkozott

 

Magamra veszem hát,

Egy betyár cifra szűrét,

Vállalom és viselem

Az átkozottak bűnét.

 

Átkozott vagyok én,

Így szültek világra,

Próbálok kitörni,

De minden hiába.

 

Átkozottként várok,

De el kell egy nap mennem,

Én igazán maradnék,

De sajnos nincs mit tennem.

 

Fájdalmakat szültek,

Éjszakák, s nappalok,

S bár kívülről sugárzok,

Belül rég hamvadok.

 

Jantek Zsolt

2007. március - május

 

Bosszúsan


Véredre szomjazom

Őszintén, kedvesen,

Csak annyit kívánok,

Dögölj meg csendesen.

 

Vagy inkább mégis csak

Kínok közt jajgatva,

Kitépett belekkel

Véredbe alvadva.

 

Féljetek, féljetek,

Rák eméssze méhetek,

Fekély rohassza beletek,

Keselyűk vájják ki szemetek.

 

Nem félek Istentől,

Végtelen kegyelme,

Zsenge kis cédákra,

Sújtson le fegyelme.

 

Jantek Zsolt

 

2007.

 

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Hogy tetszenek a versek?
Nagyon jók!
Szépek, de szomorúak!
Bejönnek!
Nem az én stílusom!
Nem tetszenek!