Ábrándok

 

Egy hívő, Magyar ember,

Keresi a párját,

Eltelt több mint húsz év,

Sokalja az árát.

 

Olyan leány jöjjön,

Kiért lángra lobban szívem,

S ki szelíden, nem némán,

Megérti a hitem.

 

Szörnyű hattyú dal ez,

Évek óta várom,

De tudom jól már nem lesz nekem,

Soha többé párom.

 

Ki lesz életcélom,

Ki mond igent nekem,

S ki fog fent szárnyalni,

A csillagok közt velem?

 

Nem értettem soha,

Miért játszik az Isten,

Miért nem küldi hozzám,

Az én megváltó kincsem.

 

Milyen angyalt várok,

Kit küldjön el nékem,

Hisz minden szép leányzó,

Elkelt e- vidéken.

 

Nem szállott el hozzám,

Csak gonosz, sötét átok,

Angyalt mind untalan,

De hiába várok.

 

Akad néhány leány,

Ki igen-igen zsenge,

De engem öreg harcost,

Mind elutasít rendre.

 

Van közöttük néhány,

Ki szeret ábrándozni,

De velem egész biztos,

Nem fog játszadozni.

 

Az Úrnak siránkozom,

Küldje már el nékem,

Inkább ő játszon csak,

Ne a leány vélem.

 

Harcolok én tovább,

De nem tudom miért várok,

Pedig már a dupla x- en,

Egy évvel túl járok.

 

Lassan rádöbbenek,

Számkivetett vagyok,

S utódot magam után,

Nem- igazán hagyok.

 

Nem tudom mit vétettem,

S követtem el hibát,

De az Isten rég küldte el,

Megváltó Szent fiát.

 

Készült: 2006-04-23

 

Jantek Zsolt

 

 

 

 

Így is próbálkozom

 

Nem szüntem meg létezni,

Csak pozitívan érezni,

Mindenben a rosszat látom,

S kétségek közt halált várom.

 

Szegények közt vagyok nincstelen,

Hazugok közt vagyok becstelen,

Ártatlanok között vagyok üldözött,

A Remény már rég elköltözött.

 

Hittel vagyok Isten gyermeke,

Barackvirág óvó permete,

Pesszimizmus,Halál jobb keze,

Keserűség,Magány tengere.

 

Szomorúan féltő szerető,

Egy hullaszagtól áradó temető,

Az Igazságot folyton kereső,

Becsületben büszkén szenvedő.

 

A Romantika nyíló virága,

A teremtésnek végzetes hibája,

Szent Lászlónak büszke harcosa,

Az igazságnak fényes pallosa.

 

Vérengző háborúban armada,

Elhalványult önmagamnak harmada,

Fényt hozó reggel harmata,

A társadalom utolsó jaj szava.

 

Vagyok szépnek szép,csúnyáknak csúnyája,

Hóbortos lányoknak levetett gúnyája,

Végtelen időnek ketyegő órája,

Zsenge ,szép lányoknak életük próbája.

 

Vagyok feszült percek időzített bombája,

Keserű szavaknak kilója,tonnája,

Tetemre hívott pusztulás bomlása,

Kicsinyke pataknak végtelen sodrása.

 

Reménytelen napok alkoholistája,

Csalódott lányoknak fekete listája,

Eső után természet illata,

Sötét éjek tündöklő csillaga.

 

 

Kicsi Patak-Jantek Zsolt

2007.Február-Március

 

Fájó  Igazság

 

Bizalmat,s szerelmet,

Hiába kértem,

S hazug szavak közt,

A holnaptól féltem.

 

Minden percben kétely gyötört,

Pikkeltem a jóra,

S vállat vonva fittyet hánytam,

Minden féltő szóra.

 

Mesés szépség,kisugárzás,

Elvakított engem,

Belé estem a csapdádba,

Ezért kell most mennem.

 

Igaz szót és szívem adtam,

Te álltál csak szemben,

Szerelmemért csúfos kudarc,

Nem lehetne szebben?

 

Hogy tőlem mit is akarsz,

Soha nem értettem,

Becsület és lelki üdv,

Biz ezeket féltettem.

 

Értelmetlenül


Köszönöm szépen,

Megvagyok remekül,

Megmondom őszintén,

Szar ez így egyedül!

 

Pár hétig boldog volt,

Feszített mellettem,

S most emészt egy gondolat,

Neki sem kellettem.

 

Életünk céltalan,

Keringünk bolyongva,

Lelkünkben fájdalom,

Roskadunk zokogva.

 

Hétköznapok zord félelme,

Semminek sincs már értelme,

Helyünk van,de nem bérelve,

Minden ember bús érzelme.

 

Napról-napra szenvedve félni,

Értelmetlenűl a semmiért élni,

Az enyészetnél többet remélni,

De lesz-e,majd egyszer kinek mesélni?

 

Viselem Sorsom

 

Ilyen vagyok senki házi,

Én nem születtem fasznak,

Bánt ez téged tudom jól,

Bár nincs helye panasznak.

 

Nincsen pénzem,mercédeszem,

Így jöttem a világra,

Szeretnéd,hogy elpusztuljak,

De hát minden hiába.

 

Ilyen vagyok szégyentelen,

Megfogom a lapátot,

Te vigyorogva,kampós orral,

Díszíted a plakátot.

 

Te számodra nincsen Isten,

Megváltód a pénzed,

Hiába van mercédeszed,

Te is ugyanúgy végzed.

 

Nem tudom,hogy mire vágsz fel,

De s.arba nézed életem,

Én tiszta vagyok,becsületes,

Nem drog lesz a végzetem.

 

Elszálltál te önmagatól,

Mi a fas.ra vágsz fel,

Buzi zene,TT Qupé,

Folyton ettől szállsz el.

 

Nagyképű és segg hülye vagy,

Hol van itt az érzelem,

Hiába van csinos .urvád,

Úgy is ez a nézetem.

 

II.rész

 

Azt képzeled bármit tehetsz,

Játszadozhatsz mással,

Nem áldott meg a Jó Isten,

Gerincel,s gátlással.

 

Üres fejjel,kényeskedve,

Éled hát az életed,

Manikűr,és szolárium,

Golyó lesz a végzeted.

 

Azt hiszed,hogy hülye vagyok,

Átbas..nád a fejemet,

Nem dőlök be olyan könnyen,

Már átvették a helyemet.

 

 

 

 

 

 

 

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Hogy tetszenek a versek?
Nagyon jók!
Szépek, de szomorúak!
Bejönnek!
Nem az én stílusom!
Nem tetszenek!