Fáj, hogy nem vagy már

 

 

Fáj, hogy nem vagy már,

Fáj, hogy itt hagytál,

Fáj, hogy így érzed,

Fáj, hogy nem kérted.

 

Fáj, hogy nem volt jó,

Fáj most minden szó,

Fáj, ha látom arcodat,

Fáj, hogy elbuktam az érted vívott harcomat.

 

Fáj most minden perc és szó,

Fáj, hogy így már nem lesz jó,

Fáj a szenvedés, nem veszem lazán,

Fáj, hogy most más ölel talán.

 

Fáj most minden érzés, gondolat,

Fáj mit megérzésem mondogat,

Fáj a magány, az egyedül lét,

Fáj, hogy vesztettem, bár oly nagy volt a tét.

 

Fáj, hogy nem tehetek semmit,

Fáj, hogy nem írhatok csak ennyit,

Fáj a sok szertefoszlott álom,

Fáj, hogy jövőmet, már nélküled látom.

 

 

Fáj, hogy már nem vagy nekem,

Fáj, hogy nem fogod kezem,

Fáj, hogy már nincs mit tenni,

Fáj, hogy nem tudsz már szeretni.

 

 

Jantek Zsolt

 

2010-01-01

 

 

 

Egy életút vált köddé



Az elmúlt két év egy lány miatt volt mesés,

De nem rég mint vártam, jött a pofáraesés,

Távozott, szíve már nem értem dobban,

Szar, hogy most nélkülem érzi magát jobban.

 

Szép volt mit adtál,

Fáj, hogy most magamra hagytál,

Egy életút vált köddé,

Mikor rájöttem Evelyn nincs többé.

 

 

Adtál, mit tudtál,

Sok jót és szépet,

Szívembe boldogságot hoztál,

Nekem te voltál az élet.

 

 

Számomra te voltál,

Lényem egy része,

Számomra te voltál,

Az élet egésze.

 

 

Miért tudlak így szeretni,

Jobb lenne elfeledni,

De az én szívem furcsa,

Kezedben van a kulcsa.

 

 

Szeretem és kész, nincs mit tenni,

Mind azt ami volt nehéz elfeledni,

Nincs már tűz szemében,

Csak a döntés volt kezében.

 

 

 

Szerkezetileg szar, de érzelmileg mindent beleadtam.

 

Jantek Zsolt

 

2009. 12.27. ? 2010. 01. 01.

 

 

 

 

 

Mindenben látlak

 

 

Ha nézem az ágyat, te rajta fekszel,

Hozzád simulok pár apró nesszel,

S néhány szép szót a szív hangján szólva,

A két test megpihen összeforrva.

 

 

Két test, két lélek olvad most egybe,

Még nem volt részem ily csodálatos kegybe,

Megtörténik két élet násza,

Mikor megcsókollak tétovázva,

 

 

Karomba zárlak, s ha eljön a reggel,

Szemembe nézel két szép szemeddel,

Szívünk dobban, itt nincs szükség szóra,

Boldogsággal gondolunk sok megélt jóra.

 

 

A percek azonban tovaszállnak,

Karomban téged már nem talállak,

Ellöksz magadtól, tekinteted durva,

S átgázolsz rajtam a szívembe szúrva.

 

 

Jantek Zsolt

 

2010-01-02

 

 

 

 

Széttört szívvel



Széttört a szívem, mert magamra hagytál,

Sok ígéret után keveset adtál,

Én emlékszem még sok szépre sok jóra,

Sok szívből jövő fenséges szóra.

 

 

 

Az ígéretek már semmivé váltak,

Szíved rideg, már nem talállak,

Érzéstelenül a múltba nézel,

S szíved mélyén már semmit sem érzel.

 

 

Szívem hasadt, hisz nem karoltál,

Lelkem üres, hisz része voltál,

Arcom sápadt, hisz nem vagy többé,

A közös jövendőnk vált most köddé.

 

 

A napok szürkék, a percek fájnak,

De az igaz barátok megtalálnak,

Szívüket adják kezüket nyújtva,

Jaj szavamra így válaszolva.

 

 

 

Jantek Zsolt

 

2010-01-02

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Oldalmenü
Naptár
Szavazás
Hogy tetszenek a versek?
Nagyon jók!
Szépek, de szomorúak!
Bejönnek!
Nem az én stílusom!
Nem tetszenek!